Prológus

- Elegem van! - megyek ki ordítva a teremből - ennyi volt, most telt be a pohár nálam, itt hagyom ezt a kurva iskolat.
- Erina várj, ne cselekedj felelőtlenül, - fut utánam Aoi
- Ez nem felelőtlen! Tudod hányszor vágták már ezeket a fejemhez?! Tudod hányszok?!! Már meg se tudom számolni. -kezd el a nyönnyrimtől nedves lenni a szemem- De most lett elegem. Eldöntöttem sulit fogok váltani.
- E-erina te sírsz? - kerekedik el barátnőm szeme, mivel eddig nem látott sosa sem sírni. Kettőnk közül inkább ő mutatja ki az érzelmeit.
- Igen, jé ilyet is tudok. - nevetek fel - Csak tudod az fáj a legjobban, hogy ezek a hülye megjegyzések miatt nem hagynám itt a sulit....
- Akkor miért teszed mégis?
- Mert elveszítettem azt a személyt aki arra tudna ösztönözni, hogy maradjak. - pattan el nálam teljesen a cérna majd haza rohanok. Mikor elérek az otthonomig és berontok.
- Kicsim milyen volt az iskola? - kérzedi anyum a nekem már sablonossá vált kérdést
- Szar, mint mindig. - válaszolom röviden.
- Várj, bántott valaki, hogy sírsz?.
- Nem érdekes. - szipgom majd felrohanok és bevágódok az ágyamba.
Elegem van, hogy mindenki elhagy aki nekem fontos. Azt hittem h Aoi igaz barát év velem fog mindig maradni, de benne is csalódnom kellett. Lehet tényleg az lenne, ha elmennék innen jó messzire. Úgyse hiányotnék senkinek. Se a szüleimnek, se az öcsémnek, se az állítólagos barátaimnak. Mióta megint elkezdődött a suli úgy is egyedül voltam. Megcsörren a telefonom amin Aoi neve jelenik meg. Gondolkodok rajta egy ideig, hogy felvegyem, majd kis tétovázás után felveszem.
- Mivan?.... - szipogok még mindig egy kicsit
- Most komolyan sulit akarsz váltani?! - hallom a hangján h ideges
- Igen.... És nagy valószínűséggel már tényleg elmegyek.....
- Te hülye vagy!? Mi a faszért kell ezt csinálni mikor minden rendben van? Akkor miért?! -kezd el velem kiabálni
- Tudod miért Aoi?! Mert csalódtam bennetek, az úgymond barátaimban! De főleg benned, azt hittem, hogy a barátom lettél, de úgy látom, hogy ez nem így van... - csuklik el a mondat végén a hangom és megint elkezdek sírni - Kibaszottul csalódtam veled!
- Erina ez hülyeség, ugyan úgy a barátod vagyok, mint tavaly is.
Már mgeint kezdi, hogy én látom rosszul és, hogy én vagyok a hülye.
- Tudod Aoi ebből már gecire elegem van, hogy mindig én tudom rosszul! -ordítom a telefonba majd bontom a vonat. Ezután fogom és falhoz vágom a kezemben lévő készüléke, ami ripityára törik.
Komolyan elegem van, ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Most már biztos tos h itt hagyom ezt a kurva sulit.