Prológus

- Elegem van! - megyek ki ordítva a teremből - ennyi volt, most telt be a pohár nálam, itt hagyom ezt a kurva iskolat.
- Erina várj, ne cselekedj felelőtlenül, - fut utánam Aoi
- Ez nem felelőtlen! Tudod hányszor vágták már ezeket a fejemhez?! Tudod hányszok?!! Már meg se tudom számolni. -kezd el a nyönnyrimtől nedves lenni a szemem- De most lett elegem. Eldöntöttem sulit fogok váltani.
- E-erina te sírsz? - kerekedik el barátnőm szeme, mivel eddig nem látott sosa sem sírni. Kettőnk közül inkább ő mutatja ki az érzelmeit.
- Igen, jé ilyet is tudok. - nevetek fel - Csak tudod az fáj a legjobban, hogy ezek a hülye megjegyzések miatt nem hagynám itt a sulit....
- Akkor miért teszed mégis?
- Mert elveszítettem azt a személyt aki arra tudna ösztönözni, hogy maradjak. - pattan el nálam teljesen a cérna majd haza rohanok. Mikor elérek az otthonomig és berontok.
- Kicsim milyen volt az iskola? - kérzedi anyum a nekem már sablonossá vált kérdést
- Szar, mint mindig. - válaszolom röviden.
- Várj, bántott valaki, hogy sírsz?.
- Nem érdekes. - szipgom majd felrohanok és bevágódok az ágyamba.
Elegem van, hogy mindenki elhagy aki nekem fontos. Azt hittem h Aoi igaz barát év velem fog mindig maradni, de benne is csalódnom kellett. Lehet tényleg az lenne, ha elmennék innen jó messzire. Úgyse hiányotnék senkinek. Se a szüleimnek, se az öcsémnek, se az állítólagos barátaimnak. Mióta megint elkezdődött a suli úgy is egyedül voltam. Megcsörren a telefonom amin Aoi neve jelenik meg. Gondolkodok rajta egy ideig, hogy felvegyem, majd kis tétovázás után felveszem.
- Mivan?.... - szipogok még mindig egy kicsit
- Most komolyan sulit akarsz váltani?! - hallom a hangján h ideges
- Igen.... És nagy valószínűséggel már tényleg elmegyek.....
- Te hülye vagy!? Mi a faszért kell ezt csinálni mikor minden rendben van? Akkor miért?! -kezd el velem kiabálni
- Tudod miért Aoi?! Mert csalódtam bennetek, az úgymond barátaimban! De főleg benned, azt hittem, hogy a barátom lettél, de úgy látom, hogy ez nem így van... - csuklik el a mondat végén a hangom és megint elkezdek sírni - Kibaszottul csalódtam veled!
- Erina ez hülyeség, ugyan úgy a barátod vagyok, mint tavaly is.
Már mgeint kezdi, hogy én látom rosszul és, hogy én vagyok a hülye.
- Tudod Aoi ebből már gecire elegem van, hogy mindig én tudom rosszul! -ordítom a telefonba majd bontom a vonat. Ezután fogom és falhoz vágom a kezemben lévő készüléke, ami ripityára törik.
Komolyan elegem van, ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Most már biztos tos h itt hagyom ezt a kurva sulit.

Aoi Akera

Aoi 17 éves Erina osztálytársa és egyben legjobb barátnője. Hosszú szőke haja van és zöld szeme. Ő is szemüveges, mint barátnője, csak ő rendes hord és nem lencsét. Apukájával és együtt egy nagy kertes házban és a kutyájával. Édesapjával jó viszonyt táplálnak, mondhatni, hogy ő apuci pici hercegnője. Így mindene meg van, ezért sokan elkényeztetettnek tartják. Mint már említettem van neki egy kutyája, már 8 éve megvan neki. Egy nagy huskya van, a neve pedig Shin. Erina is az elején így vélekedett róla, majd megismerte és megváltozott a véleménye.

Bemutatkozás

Sziasztok, Erina Hatominak hívnak, 17 éves vagyok. Hosszú körülbelül a hátam közepéig érő fekete hajam van és mellé tengerkék szemem. Emellett szemüveges is vagyok, de legtöbbször lencsét hordok. Nem szeretem a szemüvegemet, nagyon rosszul áll. Németországban élek a szüleimmel és az öcsémmel. Ő most tölti be a 14-et. Sokan biztos most azt hiszitek h mivel ilyen kicsi a korkülönbség a hugom és köztem ezért biztos, hogy jó a viszonyunk, de ez nem mindig van így. Nagyon sokat veszekszünk, igaz mind a kettőnknek vannak jó pillanatai mikor normálisak vagyunk, de ezek a ritka pillanatok egyikei. Hasonlóan ritka az mikor a szüleimmel sem veszekszem. Igen sajnos velük se jó a kapcsolatom. Mikor anyukám terhes lett sokáig úgy tudták, hogy fiuk lesz, majd mikor megszülettem csalódniuk kellett. Így, hogy lány lettem nem is szeretnek rendes gyerekük ként. Persze az öcsémmel úgy bánnak mint a szemük fényével és egy törékeny tággyal. Na mindegy is. Van egy házi macskám aki velem lakik a szobámban. A neve Shiro, ő egy hófehér perzsa cica. Már lassan 10 éve velem lakik és hallgatja a búmat és bánatomat. Eddig még sosem volt egy pasim se, de nem is igazán bánom. Elvagyon én egyedül is. Vagyis mindenkinek ezt mondom ha feljön a téma. Igazából nagyon szeretném már megtalálni az igazit, csak ez még nem sikerült. A suliban nincsenek nagyon barátaim, azért akad egy pár.

( sajnos nem találtam szemüveges képet, ezért azt képzeljétek oda )